Véletlenek pedig nincsenek.

Mit kell tenni, ha a nő, akit nem tudsz kiverni a fejedből, de egy pár napja elhatároztad, hogy nem gyötröd vele magad hirtelen előtted terem? Én a fájdalmas megoldás mellett döntöttem: elmentünk beszélgetni. Furcsa egy kapcsolat, mert sosem értjük pontosan egymást. Ő gyógyulni akar, én keresek valamit. Azt hiszem, mostmár tudom, hogy azt, amit ő. Nem kérdezünk, várunk. Hiába. Elmegyünk egymás mellett, holott a sors folyton összeterel. Mi ellenállunk. Talán már nem sokáig.

Harmonális imprinting

Mindenkinek vannak bizonyos dalai, amit ha bármikor meghall, ugyanaz jut eszébe, legyen az egy első koncert, első csók, baleset, az utolsó randi befejezését előkészítő harmónia, egy egri kocsmában szürreálisan tejet ivó srác vagy csak egy érzés, ami annyira komplex és olyan mélyen a tudatába vésődött, hogy azt hosszas kondicionálás sem tudja kitörölni.

Félálomban. Narancssárga higanygőzlámpák fénye a fülledt május végi éjszakában, néha egy-egy elsuhanó autó beszűrődő zaja, a Nyugalom bársonyos bőrének illata és érintése, lélegzetvételeinek halk szuszogása.

Felébredek. A dal még mindig szól, de a lámpáknak nyoma sincs már..

A kis gnómok

A kis gnómok mindenhol ott vannak. Mindig. Most is, amikor ezt írom, és amikor olvasod, akkor is. Ők azok, akik berohannak az elméd zárt szobáiba, és minden tiltás ellenére kiráncigálnak mindent a sarokba állított kulcsra zárt szekrény fiókjaiból, legyen az akár fájdalmas, akár örömteli. És ha egyszer  kiráncigálják az orrod alá tolják, még ha kicsit is, de legalább annyira, hogy eszedbe jusson minden, amit ahhoz a kis emlékfoszlányhoz kapcsoltál.

Tegnap kezdték. Elindultak. Gondolom a tavasz felajzotta őket és beindította az explorációs drájvot minden egyes kicsi gnómban. Szóval elindultak. Szobáról szobára. Találtak jó pár dobozt, ami tele volt, de valahogy egyik sem volt elég ütős nekik. Aztán úgy éjfél körül valamelyik kis gonosz talált egy kicsi fekete viasszal lepecsételt poros dobozt, és nem átallot a fényre vinni.

Talán a tavasz, talán a doboz, de szívem szakad.

Ma hazafelé csak a szél fújt. A nyárfák hangja jutott eszembe, amikor Apucival horgásztunk. A gonosz kis gnómok. Nem hagyják elfelejteni, hogy ember vagyok, érzésekkel. Mások talán...

Ebéd

Most jöttem a konyhából - Nagy Kék -, ahol elmostam Anna bögréjét. Eközben két khm, hölggyel találkoztam. Ők épp most készültek ebédhez.
Az egyik: tea és két szelet Abonett-szerű cucc, megkenve némi sajttal - gondolom light
A másik: fél alma teával.

Hölgyeim! Valóban jobb az önsanyargatás, mint egy kellően karban tartott öntudat? Biztosan a fél alma fogja elősegíteni a tegnap esti két zacsi chips és 200 gramm mogyorós-aszalt meggyes Studenka popsira pakolt centijeinek elveszítését? (Amit ugye azért kellett éjjel egykor elfogyasztani, mert a hétvégi búzacsirás avokádósaláta annyira hatékonyan kitisztította a bélrendszert, hogy kolonoszkópia előtt orvosi utasításra lehetne adni, vagyis jártányi erő sem maradt, csak a maró fájdalom a gyomorban.)

Itt a jó idő, tessék inkább kihasználni! Bringára fel, tekerni 15 kilométert inni egy pohár finom sört és már lehet is dúdolni: ég a háj!

Pizza Zakki

Hoztam egy rossz döntést. Egyet a sok közül. Ez nem egy kivételes alkalom, naponta hozok rossz döntéseket, de ennek hatás elbizonytalanított.

Úgy gondoltam, hogy délután a szép idő örömére elmegyek iszom egy grenát és megkóstolok valamit a közeli Černa Horás étteremben. Sajnos a grenán kívül semmi sem mozgatta meg a fantáziám, így továbbindultam. Egy jó 10 perces séta után a Pizza Zakkiban álltam meg.
Jártam már itt korábban is, így nem voltak különösebb várakozásaim a konyhával kapcsolatban - tudtam, hogy a pizzát is jól csinálják és a tésztákat is. A hagyományos pasta carbonarát hanyagolva, most egy lasagne al fornót rendeltem.
Viszonylag gyorsan megkaptam, tetszetős is volt. Az első falat kellően meleg és ízletes tésztát ígért.

Az első. A második falatnál feltűnt, hogy mintha már nem lenne annyira meleg és valahogy jobban össze is van állva a tészta. Nos a harmadikra leszelt falat megadta a választ az eddigi kétségeimre: a lasagna belül fagyos volt.
Első meglepetésemben gyorsan csináltam egy képet - addig is várva, hátha hatást gyakorol a tészta többi része a közepére, de még várnom kellett.

Szerencsére eléggé kedvetlen voltam ahhoz, hogy ne kezdjek el önmagam lenni és számon kérni a pincért, illetve úgy gondoltam adok még egy esélyt a helynek, hiszen ez volt az első alkalom a hatból hogy csalódtam.

Végeredmény: ha szereted a meglepetéseket - és a fogzománcod is bírja - akkor 150 koronáért egy egész jó lasagnét kapsz egy pohár sörrel itt. A mai teljesítmény alapján 5/10.

Pádis

Augusztus utolsó napjait Erdélyben töltöttem, pontosabban Nagyváradon és az Erdélyi-szigethegységben. Köszönet érte.

Néhány kép itt található.

Prága

Csak egy kép na kettő, mert elnyom a zálom:

Holnap, ha nem felejtek és nem lesz sok a meló teszek fel még többet, de ma kicsit sok volt már..

Jó éjt.

Előzetes

Már nagyon régen nem írtam, bár lett volna mit, na majd bepótolom.

Most viszont jönnek a haverok otthonról, vagyis pontosabban szólva: a jaffások; irány Prága és arról biztosan lesz mit írni.

Májsejtek, vi-gyázz!

Mellesleg kíváncsi vagyok a marokkói látogatók mennyit értenek abból amit itt összeírok.. :)

Restaurace U Lucerny - Gyorsteszt

Délután jó idő volt, így egy kis sétával egybekötött gyorstesztet hajtottam végre. Bár már voltam ebben az étteremben, nem is egyszer, de valahogyan - azt hiszem az emocionális determináltság okán - nem készült beszámoló róla. Legutóbb Márton napi libapecsenyén voltam itt egy érzelempusztító kapcsolat epizódjaként, és be kell valljam az egyik legkellemesebb élményeim egyike volt - mármint a libasült.

No, de vissza a mába: Valaššský sertéssültet választottam a Lámpáshoz címzett étteremben. Ez egyszerű steak szilvaszószban, nem is okozott csalódást. Egy durvára vágott aszalt szilvát tartalmazó, enyhén barnás szósszal leöntött szép szelet húst kaptam a mellé rendelt steak burgonyával. Finom szaftos, kérgesre sütött volt a hús, a szósz pedig meghatározhatatlanul szilvás. A kiszolgálás a szokásos, az étterem most sem volt füstös, de mint a legtöbb helyen itt is érződött és beleivódott a jellegzetes konyhaszag a ruhámba. Pontozásban 7/10 a nem működő kártyaolvasó és a szellőzés miatt.

Új kalandok

Hosszú hallgatás után egy rövid beszámoló egy igazán kipróbálandó helyről.

Már vadásztam egy pár hete egy igazán értékelhető pasta carbonarára, de sajnos csak kutyaütő módon elkészített - vagy lehet, hogy csak a környék elvárásainak megfelelően - e név alatt felszolgált tésztát sikerült kóstolnom.

Először is egy olyan helyen kértem botor módon, ahol elég sokat megfordulunk, és tudnom kellett volna, hogy a sörük jobb, mint a konyhájuk, de hát az éhség és a csalódást legyőzni kívánó explorációs drive erősebbnek bizonyult. Röviden: a tojásnak színét sem láttam, és nem azért, mert a Lidlben vett, napfényt nem látott tyúkok által termelt tojás volt, hanem mert egyszerűen nem volt benne, a tejszínnel is inkább a kávéját dúsította a szakács és nem a sugot lazította. Amikor felszolgálták - 30-35 perc után - valószínűleg nagyon ijedt arcot vághattam, mert a pincér azonnal visszajött megkérdezni mi a probléma, majd értetlenül bámult amikor a hiányzó alkotóelemek holléte felől érdeklődtem. Minden esetre bátor voltam és éhes is, megettem, de többet ott csak sört.

Második próbálkozásom e helytől mintegy 500 méterre esett meg, kellemes chilei bor kíséretében - ami szintén Lidl márkás termék, mint az áttetsző tojás, de ez legalább iható. A tejszín itt sem képezte a fogás részét, ellenben a  sonka igazán finom volt, ez és a tojás mentette igazán meg a pastat.

Ilyen élmények után, már remélni sem mertem, hogy belátható időn belül sikerül egy normális helyet találnom a Zakkin kívül, amikor is egy vasárnapi fejszellőztetés során szembe jött a La Strada.

Nagyszerű környezet, nemdohányzó rész ahogyan kell, helyben sütött pizza. Kellemes pincérek - angol nyelvtudással -, finom olasz habzóbor és ami lényeges: finom pasta carbonara.

Igazából semmi komoly, csak ami kell: húsos szalonna, tojás sárgája, bors, só, és a tészta. A tetején lapokra szeletelt parmezán, ami érdekes volt és kissé izgalmassá tette a fogyasztást, mert néha bizony meg kellett harcolni egy-egy lappal, hogy a megfelelő irányba mozduljon (tk. a szám felé).

Igaz, nem egy olcsó étterem, de megéri a hangulat, a kiszolgálás, a konyha, vagyis mindazok miatt, ami miatt étterembe jár az ember. 8/10 a pontozásban.